A kérdésem a következő: hogyan lehetséges, hogy a biblia uralja a mai napig sok-sok ember gondolkodását, amikor ellentmondásoktól terhelt? (Nagyon enyhe kifejezés, hogy ellentmondásoktól terhelt.)

Mégis sok ember a bibliával kel és fekszik, idézget belőle, elhiszi a benne lévő történeteket stb.

Azt gyanítom, azért van ez így, mert a bibliában hívők egyáltalán nem ismerik a "szentírást", illetve csupán a kiragadt részeket olvasgatják. Nálam akkor telt be a pohár, amikor egyébként kifejezetten jó embereknek fogalmuk sem volt, hogy micsoda erkölcstelen olvasmányt idézgetnek, és erkölcstelen istenhez imádkoznak - ráadásul ez az isten még csak nem is létezik (szerencsére).

Hálátlan feladat, de a tudatlanságon változtatni kell. A magam részéről nem tudom elképzelni, hogy valaki elolvassa a bibliát, figyelmesen, elejétől a végéig, majd kijelenti: szeretem az istent! Ez kicsit olyan lenne, mintha valaki elolvasná Sztálin életét, és könnyes szemmel hálálkodna az általa elkövetett gyilkosságokért és szenvedésekért. Ez lehetetlen, nem?

A manóba is... tévedtem. A különbség csupán az, hogy míg Sztálin létező történelmi személy volt, egy valódi hóhér, addig a biblia istene, a másik hóhér csupán a beteges emberi fantázia szüleménye. Ennek rengeteg bizonyítéka van a bibliában, a jövőben ezt mind be fogom mutatni ezen a most induló blogon keresztül.

Nem remélem, hogy holnaptól egycsapásra mindenki, aki elolvassa ezeket a sorokat, szakít a bibliájával. Tudom, hogy túlságosan beivódtak már a biblia elképzelései egy olyan ember agyába, aki kisgyermekkorától kezdve vallásos oktatásban részesült. Ám ki tudja, ha csak egyetlen embernek felnyithatom a szemét, és a gondolkodás útjára téríthetem, akkor már nem volt hiába a munkám. Lássunk is hozzá!

Címe: Szent Biblia. Kicsit több, mint negyven férfi írta kb. 2000 év alatt, de lényeges, hogy az isten a biblia szavait személyesen mondta az íróknak tollba - legalábbis a vallásos emberek ezt gondolják. 

Mózes első könyvével kezdődik a biblia, a teremtéssel. Ez a könyv meglehetősen sokat vitatott egészen a mai napig, olyannyira, hogy maguk a keresztények sem tudtak egymással még megegyezni (hogyan is tudtak volna?), hogy 6000 éve keletkezett a talpunk alatt lévő föld vagy kb. 4,5 milliárd éve. Ha összeszámoljuk az éveket a bibliában, akkor megállapítható, hogy az isten kb. 6000 éve teremtette a földet. A modern tudomány ezzel szemben kb. 4,5 milliárd évesnek saccolja a föld életkorát. Olykor ez változik, ahogyan a tudományban minden, de az biztos, hogy 6000 évnél jóval öregebbnek hiszik a tudósok a föld korát. Abba most bele se menjünk, hogy a 6000 éves föld lehetséges-e vagy sem, elég azt tudni, hogy a bibliát másképpen elfogadók pl. a szimbolikus jelentéseket kedvelő Jehova tanúi szintén a tudományos életkor mellett érvelnek. Jehova tanúinál a napok korszakok, egy nap tehát a biblia legelején akár százmillió évet is jelenthet. Persze szigorúan azzal a megkötéssel, hogy a teremtést személyesen isten végezte el, vagyis mind a növények, mind az állatok, az emberrel együtt, egyik napról a másikra jelentek meg a földön, nem volt átmenet egyik fajból a másikba. Ez azonban nem több, mint egy régi, elavult könyv - a biblia - utólagos korrigálása. Sokan próbálják ezzel a technikával toldozni-foltozni a bibliát, próbálják menteni, ami menthető, hiszen a modern szemlélet mellett a bibliai nézetek már szó szerint nevetségesen anakronisztikusak.

A teremtés sorrendjével is van némi gond, pl. előbb a föld "készül el" és csak utána lett világos... napot, holdat és a csillagokat meg egyenesen a negyedik napon teremti meg az isten: 

És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

Azóta persze ezt már sokszor kimagyarázták. Sőt, Jehova tanúi szerint egy Mózes idején élt ember nézőpontjából nézve a sorrenddel semmi baj nincsen. Haladjunk tovább...

És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala.

És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

Tehát az ember készült el utoljára, majd az isten egy édenkert nevű helyre tette, ahová betette a tudás fáját és az élet fáját. Fontos szerepük lesz hamarosan.

Most jöjjenek a földrajzi tévedések:

Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.

Az elsőnek neve Pison, ez az, amely megkerüli Havilah egész földét, ahol az arany terem.

És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.

A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, amely megkerüli az egész Khús földét.

És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, amely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.

A második folyó kakukktojás, mert Khús földje Etiópia, ezért a Gihon talán a Nílus... Ez azonban tekintélyes földrajzi távolság a többi folyóhoz képest. 

Egy másik probléma az, hogy nem tudni, mi az a Bdelliom.

A harmadik probléma a legjelentősebb: Mózes, aki időszámításunk előtt 1451-ben halt meg, miért használja a asszírok kifejezést, amikor az asszír birodalom i.e 1300 felé jöhetett létre. Vagy tudta, hogy halála után 150 évvel létrejön az Asszír birodalom? Persze tudjuk, az isten diktálta neki a szöveget. Viszont Mózes korában Rotennuk birodalma állt azon a területen, de ebben az esetben nem úgy kellene lennie a bibliai szövegnek, hogy Rotennuk birodalmában folyik a Hiddekel (a Tigris folyó)?

És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.

És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.

És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.

Itt most álljunk meg. A isten az összes állatot elviszi az emberhez, hogy adjon nekik nevet. Mindet? A föld másik oldalán élőket is? A sós vízi halakat is? Hogyan kell ezt érteni?

Aztán mily meglepő, hogy nem talál társat az isten az embernek az állatok között. De sebaj, mert:

És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.

És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

Hát így jött létre a nő. Nem semmi.

Nem másolom ide a bibliából, hogy egymás mellett legyenek, mert túlságosan hosszú részek lennének, de megemlítem, a kettős teremtést. Az egyik szerint a sorrend növények, állatok ember volt. Néhány sorral később az isten előbb az embert, utána a növényeket majd végül az állatokat teremti meg. Ez meglehetősen zűrzavaros és következetlen, de a lényeg még csak most jön:

A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

Mint mindenki tudja már, szó szót követett a kígyó és Éva között, aminek az lett a vége, hogy Éva evett a tudás fájáról, mi több adott a gyümölcsből Ádámnak is.

Az isten erre rájött, és kiosztotta a büntetéseket:

És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.

És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.

Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.

Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.

Felvetődik, hogy az isten, aki mindentudó, miért tesz egy olyan fát az édenkertbe, amely az ember bukását okozza? Másodszor ki ez a kígyó? Itt nagyon úgy néz ki, hogy csupán egy "közönséges" beszélő kígyóról van szó. Ez csak azért fontos, mert később a vallások az ördöggel azonosították a kígyót, pedig hát a szövegben szó sincs ördögről, mi több, a bibliában a Krónikák könyvéig egyáltalán nem jelenik meg a sátán. Hozzá kell tenni később sem szerepel sokat, habár sok vallás mindenért az ördögöt átkozza. 

Az ítélet szerint a kígyó elveszítette a lábait, és ezután a hasán kellett "járnia". Rendben, de ha a sátán, azaz személyesen Lucifer kísértette meg Évát, akkor miért kapott büntetést a kígyó? A büntetést Lucifernek kellett volna kapnia.

Ami az ember büntetését illeti (állítólag minden emberre vonatkozik, a ma élőkre is): felmerül, hogy mi van azokkal a nőkkel, akik nem szülnek fájdalmak közepett, mi van azokkal a férfiakkal, akiket pont a nők nyomnak el? Aztán esznek a férfiak füvet manapság? És mit kezdjünk az aranyifjakkal, akiknek az élete minden csak nem nehéz?

Hát erre emlékszik még az olvasó?

És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

Szerencsére aznap mégsem kellett meghalnia még Ádámnak és Évának. Mi több a bűnbeesés után Ádám még 930 évet élt.

Innen folytatjuk, de senkinek ne legyenek ábrándjai, a hibák és ellentmondások java még csak most jön!